Tévhit, hogy az újszülött csak a 20-30 centiméterre lévő tárgyakat látja, és
ugyancsak tévhit, hogy bármit is képes élesen látni. Igazi csodának beillő
változások azok, amelyeket egy baba az első hónapokban a szem és a látás
fejlődésével megtapasztal: kiélesedik a kép, megelevenednek a részletek,
színárnyalatok sokaságát fedezi fel, valamint érzékelni kezdi a térbeliséget
is.
Lát egyáltalán? Milyen közelre hajoljak, hogy lásson? - merül fel sok újdonsült
szülőben a kérdés, és aztán az internetet bújva válaszképp általában azt
találják, hogy a baba csak a közvetlenül a szeme előtt, tőle 20-30 centiméterre
lévő tárgyakat, arcokat látja.
Pedig a legfrissebb kutatások szerint a baba sokkal távolabbra is ellát -
viszont nem képes fókuszálni! Ennek oka, hogy még nem tudja kontrollálni a
fókuszáláshoz szükséges szemizmait, az úgynevezett sugárizmokat. Két hónap után
azonban ez a képesség fejlődni kezd, és a babák egyre pontosabban fókuszálnak.
Ha egy fényképezőgéphez szeretnénk a babák szemét hasonlítani, azt mondhatnánk,
a gépen van objektív, van lencse, látjuk a tájat vele, ám nem tudunk se
közelre, se távolra bármire is ráfókuszálni, semmi nem lesz igazán éles a képen.
Túl szemcsés a film
Az éles látás azonban nem csak a fókuszáláson múlik, fontos az is, maradva a
fényképezőgépes hasonlatnál, hogy a film, amire a kép rávetül, nagy felbontású
legyen, ne legyen szemcsés. A babák körülbelül két hónap után a retinájukra már
elég éles képet vetítenek, ott azonban még fejletlenek az éleslátásért felelős
fényérzékelő receptorok, az úgynevezett csapok.
A csapok ráadásul nem csak az éleslátásban játszanak meghatározó szerepet,
hanem a színlátásban is, ez az oka, hogy a kicsik kezdetben a világ
sokszínűségét sem érzékelik. Azaz, hiába képes már a két hónapos baba
fókuszálni és éles képet vetíteni a retinára, az ott lévő csapok fejletlensége
miatt a kép továbbra is homályos és nem túl színes lesz. Természetesen a retina
fotoreceptorai mellett éretlenek még az agy látásért felelős központjai is, ez
szintén gátja a babák éles, részletgazdag, színes látásának.
 |
Hozzávetőlegesen így változik egy baba látása az első hat hónapban.
Forrás: Origo
|
Mennyire homályos a homályos?
A San Franciscó-i Smith-Kettlewell Szemkutató Intézet és a Kaliforniai
Egyetem (Berkeley) kutatói modellezték is, hogy mennyire éles egy baba látása.
Azt találták, hogy az első hónapban a csecsemő, ha olvasni tudna, akkor a
hagyományos látástábla legfelső sorát tudná elolvasni. (Pontosabban: a mérések
szerint az egy hónapos csecsemő látásélessége 20/120, ez szaknyelven azt
jelenti, hogy amit egy felnőtt 36 méterről (kb. 120 láb) még élesnek lát,
azt a baba hat méterről (kb. 20
láb) látná élesnek, azaz hétköznapi nyelven mondhatnánk
úgy is, hogy a felnőtt hatszor élesebben lát. A normál látásélesség 20/20.)
Négy hónapos korra a felnőtt már csak háromszor lát jobban a csecsemőnél, 8
hónapos korra pedig a baba látásélessége már majdnem olyan jó, mint a felnőtté.
A rá következő években aztán ez még tovább finomodik, az agy látásért felelős
területe tökéletesen a 8. életévre fejlődik ki. De a legnagyobb sebességű
fejlődés az első nyolc hónapban zajlik.
Látni a fehér kanapén fekvő fehér macit
Sok szülő állítja, hogy az ő gyereke különösen szereti a piros vagy kék dolgokat,
pedig nem határozható meg egyértelműen az, hogy a kicsinek egy tárgy a színe, a
szín élessége vagy a környezettel való kontrasztossága (ez nagyon fontos a
babáknak!) miatt tetszik.
Tény azonban, hogy már a kétheteseknek is van színlátásuk, a Kaliforniai
Egyetem kutatói kimutatták, hogy már ilyen idősen meg tudják különböztetni a
pirosat és a zöldet. Ugyanakkor a már említett csapok éretlensége miatt a
közeli árnyalatok között kezdetben még nem tudnak különbséget tenni, például a
piros és a narancsos piros közötti különbséget nem látják. Ám mivel a színlátás
gyorsabban fejlődik, mint az éleslátás, körülbelül két hónapos korra már szinte
minden árnyalatot meg tudnak különböztetni, és látják például a fehér kanapén
heverő fehér macit.
Az első hetekben azonban annál többet érzékel a baba egy adott tárgyból, minél
nagyobb a tárgy színeiben a kontraszt. Például egy fehér-fekete mintás takarót
jobban lát (feltéve, ha a minta nem túl apró), mint egy pasztellárnyalatokkal
díszítettet.
A kontraszt számít az arc tekintetében is. Az amerikai Minnesota Egyetem
kutatói már az 1970-es években megállapították, hogy a kicsik először a tárgyak
közötti határokat figyelik meg, különösen a nagy kontrasztú határokat. Azaz a
baba először egy arcon is a határokat kezdi megfigyelni, például a hajvonal
határát, vagy egy vastag fekete keretes szemüveg keretét. Két hónapos kor után
kezdi felfedezni a részleteket: a szemet, a szájat, az orrot, és négy-öt
hónapos, amikor a szülő arcát már teljesen el tudja különíteni mások arcától.
Nem térérzékeléssel születünk
A kutatások szerint nagy a valószínűsége, hogy nem mélységészleléssel
születünk. A retinánkra vetülő kép ugyanis kétdimenziós, ezt fordítja le agyunk
háromdimenziósra. Normál esetben a két szemen keresztül érkező két kép
kismértékben eltér, az agy viszont egy képpé dolgozza őket.
A kicsiknél az első két hónapban a szemek gyakran nem egy irányba néznek,
sokszor keresztben állnak, ennek oka az, hogy a szemei mozgását még nem tudja
koordinálni. (Ha két hónap után is fennáll a jelenség, szemorvoshoz kell
fordulni.) Ahhoz, hogy a baba egyre inkább háromdimenziósban lássa a világot, a
szemek koordinációja mellett az idegrendszer érésére is szükség van. A
kutatások szerint a finomabb térérzékelés a 3.-5. hónaptól kezdődik.
Bár az újszülött fejletlen látórendszerrel jön a világra, azt nem mondhatjuk,
hogy a vizuális világa ne lenne gazdag: az első hónapokban különösen a szülő
száját, ajkát, mosolyát, orrát, valamint a saját kezeit, ujjait, lábujjait
nézegeti a legszívesebben.
