A húsvét szó hallatán mindenkinek eszébe jut a húsvéti sonka, a
húsvéti nyuszi, a locsolkodás és a színesre festett tojások – de vajon
tudjuk, honnan ered ez az ünnep?
A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amikor Jézus Krisztus
feltámadását ünnepeljük meg. Jézust, a Megváltót, Isten fiát keresztre
feszítették és meghalt, de három nappal később feltámadt és ezáltal
megváltotta a világot.
Húsvét előtt a hívők negyven napig böjtölnek, nem vesznek magukhoz húst
vagy egyéb hústerméket, viszont húsvét vasárnapján véget ér a tilalom,
és mindenki vidáman eszi a sonkát, főtt tojást, tormát és kalácsot – nem
is beszélve a süteményekről. A lakást festett hímes tojásokkal
díszítik, amelyek eredetileg az ürest sírt jelképezik, ahonnan Krisztus
feltámadt. Ilyen tojásokat kapnak ajándékba a fiúk és férfiak, akik
húsvét hétfőn meglocsolják a lányokat és asszonyokat. (Ma már sok helyen
a kézzel készített vagy csokoládétojások helyett pénzt és alkoholos
italokkal jutalmaznak.)
A húsvéthoz tartozik még a húsvéti nyuszi és kiscsibe is – ilyenkor sokan ajándékoznak gyerekeknek ilyen tündéri kisállatokat, legtöbbször felelőtlenül, mert sokan elfelejtik, hogy a puha szőrű aranyos nyuszikat nemcsak két napig kell gondozni és simogatni, hanem akár 8-10 évig is. Ők gyakran végzik az erdőbe dobva vagy menhelyen hagyva, ahol a legtöbb esetben a kegyetlen halál vár rájuk – ez a húsvét árnyoldala.
A húsvéthoz tartozik még a húsvéti nyuszi és kiscsibe is – ilyenkor sokan ajándékoznak gyerekeknek ilyen tündéri kisállatokat, legtöbbször felelőtlenül, mert sokan elfelejtik, hogy a puha szőrű aranyos nyuszikat nemcsak két napig kell gondozni és simogatni, hanem akár 8-10 évig is. Ők gyakran végzik az erdőbe dobva vagy menhelyen hagyva, ahol a legtöbb esetben a kegyetlen halál vár rájuk – ez a húsvét árnyoldala.
De vajon tudjuk, honnan ered a húsvét?
Sokan nem tudják, hogy a húsvét eredetileg egy pogány ünnep volt, amit a
keresztény egyház ügyesen felhasznált a saját céljaira, hogy
sikeresebben terjeszthesse a saját vallását és az emberek könnyebben
megbarátkozhassanak az akkor még újnak számító kereszténységgel.
(Ugyanez történt a karácsonyi ünnepek esetében is.)
A kereszténység megszületése és elterjedése előtt az Ostara – innen
ered a német Ostern és az angol Easter szó is (mindkettő jelentése:
húsvét) – a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe volt. Ekkor kezdtek
hosszabbodni a napok, a természet is életre kelt, a növényeken
megjelentek a friss hajtások, rügyek és a virágok.
Ostara egy germán termékenységistennő neve volt, akinek totemállata a
híresen szapora mezei nyúl – nem meglepő, hogy a termékenység és
szexualitás jelképévé vált. A mai húsvéti nyuszik az ő leszármazottai –
meglehetősen cenzúrázott változatban.
A tojás is mindig fontos kelléke volt ennek az ünnepnek, hiszen ez is a
termékenység, életerő és megújulás jelképe volt a pogányoknál. A
tojásokat kifújták (ezáltal mintegy belesuttogták a kívánságaikat), szép
színesre festették és faágra akasztották – csakis magától vagy a szél
által letört ágakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése