Amikor megszületik a baba, a nagy öröm mellé sok-sok bizonytalanság, gond is társul, és az újdonsült anya bizony gyakran egyedül érzi magát. Szeretné elmondani a gyerek apjának, mi bántja, de nem tudja, hogyan. Ha a kismamák levelet írnának a papáknak, valami ilyesmi lenne, pontokba foglalva:
1. Törékeny ám a mi önbecsülésünk, a magabiztosságunk csak látszat. Ez részben azért van így, mert a képernyőről és a magazinok lapjairól folyamatosan bombáznak minket a tökéletes anyaság ideáljával. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, nem tudunk megfelelni sem a saját, sem a ti elvárásaitoknak. Nagyon nagy szükségünk van az elismerésetekre, bátorításotokra.
2. Valaki elhitette velünk, hogy az anyaság ösztönös valami, és ez részben így is lehet, de azért nagyon sok a tanulnivaló, és a teljesítés kényszere miatt gyakran szorongunk. Bizonyos dolgokról, amelyekről azt hittük, természetesek lesznek, kiderült, hogy sok időt igényelnek. Nagy megterhelést és stresszt jelent a kisbabánkért érzett felelősség is. Ha néha ingerültek vagyunk, kérünk titeket, legyetek türelmesek, segítsetek tanulni, és osztozzatok a felelősségben. És, ami szinte a legfontosabb, érdekeljen titeket, mi van velünk, ha nem tudtok mit mondani, legalább hallgassatok végig. Nem egy problémát kell megoldanunk, hanem egy utat kell közösen végigjárnunk. Bocsássunk meg egymásnak, ha hibáztunk, és nevessünk rajtuk együtt.
3. Nem nektek szól az, hogy nem igazán érdekel minket a szex. Egész nap kijutott nekünk a testnedvekből és a testi kontaktusból, markolásztak, húzták a hajunkat és karmoltak. Tud ám fájdalmat okozni az a picike köröm! És a hosszú nap után, amikor úgy éreztük, csak adtunk és adtunk, akkor a szexet is csak követelőzésnek érezzük, fáradt testünk kihasználásának, holott arra lenne szükségünk, hogy csak kapjunk és kapjunk. Öleljetek át, vegyetek erős karotokba, engedjétek meg a fürdővizet, vagy porszívózzatok ki. Arra van szükségünk, hogy érezzük, szerettek és gondoskodjatok rólunk, és hogy még mindig szépnek találjatok minket, még ha a hajunkba bébiétel ragadt is. Most nekünk adjatok egy kicsit, és mi nem fogjuk elfelejteni, hogy a szex által kapunk is. A neheztelés fogamzásgátló hatású, a hála pedig igazi afrodiziákum.
4. Nagyon aggódunk amiatt, hogy ítéletet mondanak fölöttünk. Ti, vagy az anyáink, vagy a ti anyáitok, sőt, a többi anya is. Két nagy hazugsággal etetett meg minket valaki, az első, hogy az anyaság minden egyes pillanatát élvezni fogjuk, a második pedig, hogy ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy nem szeretjük eléggé a kisbabánkat. Igenis, van, amikor unalmasnak találjuk az egészet, magányosak, frusztráltak, kiábrándultak vagyunk, és a legtöbben ráadásul bűntudatot is érzünk emiatt. Lehet, hogy ha kibeszélnénk másokkal, könnyebb lenne, de mi csak arra zúdítjuk rá az összes keservünket, aki a legkönnyebben elérhető – rátok.
5. Azt hittük, hogy ha a baba megszületik, az élet hamarosan visszatér a régi kerékvágásba, de lassan tudatosul bennünk, hogy talán soha nem is fog. Azt hittük, jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, de rájöttünk, hogy a kicsi tart a markában minket. És gyakran irigylünk titeket, hogy a ti életetek nem fordult ki annyira a sarkából. Tudjuk, hogy ti erről nem tehettek, de nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Kérjük, értsétek meg, hogy ha néha kiborulunk, az nem nektek szól, de nagyon sok alkalmazkodással jár egy kisbaba. És ez így lesz még legalább 18 évig, de nagyon nagy szükségünk van néha egy kis időre, amikor önmagunk lehetünk. Kérjük, támogassatok ebben.
6. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, de higgyétek el, nem voltunk felkészülve minderre, és nem könnyű megszokni. Senki sem mondta, hogy ez is hozzátartozik ahhoz, amit úgy hívnak: szülőnek lenni. De szeretnénk mindezt megosztani veletek. Menjünk együtt, kézen fogva az úton.
Becoming Dad
Forrás: http://becomingdad.com.au/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése