Letölthető tavaszi ablakdíszek

Innen letölthető ablakdíszek:

https://copy.com/6uIDsUV3f3nTE6yA

Jenny Han - Nyár trilógia 1-2-3 rész

Csak rá kell nézni és el kell olvasni a fülszöveget ennél a könyvnél, hogy megjöjjön az első benyomás. Ez a regény nagyon cuki és könnyű lesz. Ha ez a gondolatunk - és ilyenre vágyunk - akkor nem fogunk csalódni. Belly nyara kellemes kikapcsolódást ígér, csipetnyi komolyabb mondanivalóval és sok-sok érzelemmel. Fiatal lányoknak, a gyermeküket megérteni vágyó lányos anyukáknak és lélekben tinédzsereknek ajánlott.

A cím ugyan egy nyár történetét ígéri, de ez mégiscsak egy fiatal élet története. Belly gyakorta visszaemlékezik a korábban a tengerparton töltött évekre és így jobban megismerhetjük őt és a kapcsolatát a fiúkkal. Apropó a fiúk, mindig is vonzott az ilyen testvérek közötti szerelmi háromszög, de akiket a nagy romantikus drámázás és pasik között őrlődés zavar, azokat megnyugtatom, hogy itt nincs ilyen. Belly választása egyértelmű, még akkor is ha egy második, és aztán egy harmadik srác is belép a képbe. Merthogy Belly megszépült, tehát gyűlnek a pasik. Szó sincs itt nagy makeoverről, egyszerűen csak annyi történt, hogy Belly, aki mindig is fiúk között forgolódott és amolyan tomboy volt, most kezdett el komolyabban érdeklődni a fiúk iránt. És ez úgy látszik mágnesként vonzza az ellenkező nemet.

Most kicsit úgy állítottam be, mintha Belly nagy vamp lenne, de erről szó sincs. Az egény könyv ártatlan és kedves, az első szerelem és a felnőtté váláskor fellángoló érzelmek köré épül. Belly kedves karakter, bár belőlem nem sok érzelmet váltott ki. Szívesen olvastam, mert okos és szellemes és nagyon jól kezeli a fiúkat és a velük kapcsolatos érzéseit. Sosem megy át se csábítóba, se drámakirálynőbe, végig szerethető és valódi marad, számomra mégis egy kicsit egyszerű volt. A fiúk azonban igen izgalmasra sikerültek. Mind más temperamentummal és hozzállással, de abban egyetértenek, hogy Belly a barátjuk... vagy valami több. Különösen tetszettek a nem mindennapi nevek - Jeremiah és Conrad esetében.

Abból a tekintetből is egy nyári regénynek tekinthetjük, hogy egy olyan helyszínen és közegben, élethelyzetben történnek az események, amik egy kicsit különválnak a karakterek valódi életétől. Szinte semmit sem tudunk meg arról, hogy hogyan élnek otthon, mert ahogy leérnek a partra elszakadnak a másik életüktől, és csakis az számít ami ott történik. Azért kíváncsi lettem volna, hogy a fiúk, Conrad és Jeremiah hogyan élnek és viselkednek az otthoni körülmények között. Cousins Beach és a tengerparti ház mintha egy másik univerzumot jelentene nekik.

A laza nyári hangulat és a feltörő tinédzser érzelmek mellett azért van egy komolyabb vonulata is a könyvnek, ami rányomja a bélyegét a befejezésre és máris nem csak egy strandolvasnivalónak látszik a könyv. A befejezés figyelemfelkeltő, de nem cliffhanger, ugyanakkor azt éreztem, hogy ennek a történetnek koránt sincs vége és én kíváncsi vagyok a folytatásra. Leginkább egy olyan folytatásra, ami most a való életben játszódik.

Summa: kellemes és gyorsan olvasható rövid regény az első szerelemről, egy lány felnőtté válásról és egy nyárról, ami megváltoztatja az életét.

Forrás: http://nemharapa.blogspot.hu/2014/04/a-nyar-amikor-megszepultem-blogturne.html

Le lehet tölteni a három kötetet a következő linkről:

https://copy.com/aeeBPChmxVO3wT2V

Márciusi mesék

Tordon Ákos: A mézeskalács huszár

Volt egyszer egy huszár. Mézeskalács huszár. Mézeskalácsból volt a csákója, csizmája, kardja, paripája. Mézeskalácsból volt a szíve is, mégis megdobbant, amikor Napsugár kisasszonyt megpillantotta. Nyomban megszerette, feleségül kérte.

De Napsugár kisasszony csak kacagta. Kacagta alkonyatig rendületlen, s akkor elillant a többi napsugárral.
- Hej-haj! – búsult a huszár, és mézeskalács szíve akkorát dobbant bánatában, hogy a jegenyefa hegyén üldögélő Hold is meghallotta.

- Mi baj huszárom? – kérdezte részvéttel.

- Feleségül kértem Napsugár kisasszonyt – panaszolta a huszár -, de ő hallani sem akar rólam.

- Bizony nem csodálom, a Napsugár kisasszonykák mind rátartiak – felelte a Hold. – Kevesellik a magadfajta mézeskalács huszárokat… Az én leányaim szerényebbek…

A szende Holdsugár kisasszonykák ott táncoltak szemlesütve a Mézeskalács huszár előtt. De az meg sem látta őket, egyre csak a Napsugár kisasszonyra gondolt.

A legkisebb holdsugárka megsajnálta, s így szólt hozzá:

- Ismerem jól a Napsugár kisasszonyodat. Ha azt akarod, hogy a feleséged legyen, el kell őt kápráztatnod csodálatosnál csodálatosabb hőstettekkel!

Több se kellett a huszárnak! Megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott a legnagyobb csata kellős közepébe. Olyan vitézül verekedett, hogy csata után annyi kitüntetést kapott, hogy még a lovának is jutott belőle!

Elő is léptették tábornokká nyomban, s hozzá akarták adni feleségül a császár legkisebb leányát, de a Mézeskalács huszár nem ment el háztűznézőbe a császár udvarába, helyette a felkelő nap felé sarkantyúzta lovát.

A kényes – fényes Napsugár kisasszony táncos léptekkel indult a földre, ám útközben nagy fekete felhő állta el az útját, és várába zárta. Ki tudja meddig raboskodott volna ott, tán meg is őszül a raboskodásban, ha a Mézeskalács huszár ki nem szabadítja.

- Köszönöm, hős vitéz! – nyújtotta ujja hegyét megmentőjének Napsugár kisasszony. A sok kitüntetés miatt nem ismert rá a Mézeskalács huszárra.

- Szólj, mit kívánsz hősi tettedért!

- Kívánhatok – e mást – válaszolta a Mézeskalács huszár -, mint amit tegnap kívántam: azt, hogy légy a feleségem!

- Ó, hát te vagy a kis Mézeskalács huszár? – húzta el száját Napsugár kisasszony, és kacagni kezdett.
- Ne kacagj ki, komolyan beszélek! – kérte a Mézeskalács huszár.

- Jól van. Én komolyan beszélek – komolyodott el Napsugár kisasszony. – A feleséged leszek, ha holnapra tükörre cseréled ki a szívedet érettem!

- Kicserélem – felelte a huszár, és elvágtatott mézeskalács lován. Sorra járta a mézeskalácsosokat, de csak a százegyedik mutatott hajlandóságot, hogy tükörszívre cserélje ki a szívét.

Azóta a tükörszívű Mézeskalács huszár a világot járja, megtalálhatjátok őt minden vásárban, hiszen messzire csillog a tükör a szíve helyén. Az aranyfényű Napsugár kisasszony is ott kelleti magát a tükrös mellű huszár előtt, de hiába, mert a huszár azon minutumban, hogy tükörré cserélte el a szívét, elfeledte őt mindörökre.

Bolond Istók generális

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Bolond Istók nevű legény. Egyik nap gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy beáll katonának.

El is ment a kaszárnyába és jelentkezett a főkapitánynál.

-          Főkapitányúr! Bolond Istók alázattal jelentkezik katonának.

Be is vették, de harmadnapra hazaeresztették.

Mert mindent fordítva csinált, amit mondtak.

Ha azt mondták: jobbra fordulj! – ő balra fordult.

Ha azt mondták: állj! –akkor ő leült a földre.

Ha azt mondták: előre! – akkor Bolond Istók visszahátrált.

Eleinte pofozgatták, bezárták, koplaltatták. Utóbb aztán megkérdezték tőle, hogy miért csinál mindent fordítva.  

-          Azért  – mondta büszkén Bolond Istók-, hogy az ellenség megzavarodjon.

-          Mert ha az ellenség meghallja, hogy nekünk jobbra kell mennünk, akkor ők minden puskával jobbra fognak lőni. De ha és fordítva teszek mindent, akkor az ellenség nem bír követni és összezavarodik.

Ez egyáltalán nem tetszett sem a főkapitánynak, sem pedig a többi katonának.

Ezért hát elküldték.

Gondolta Istók: azért mégis megmutatom, hogy nekem van igazam.

Hazament a falujába és összehívta a cimboráit.

-          Csináljunk – mondotta – olyan hadsereget, amilyen még sose volt a világon.

-          Én leszek a generális.

Amit én mondok ti  mindig fordítva teljesítsétek.

Azzal elkiáltja magát: - kezeket le!

Erre mindenki felemelte a kezét.

-          Jobbra nézz!  Erre meg mindenki balra nézett

-          Előre – mindta Istók! Mindenki hárta felé ment.

Egyszer a főkapitány és a serege Bolond Istók falujában masírozott. Amint meglátták Istók furcsa hadseregét majd megpukkadtak a nevetéstől.

Kíváncsiak vagytok gyerekek milyen nehéz dolga volt Bolond Istók seregében szolgálni?

(Aki nem lép egyszerre kiszámolóra)

Próbáljátok meg ti is! Válasszatok magatok közül egy Bolond Istók generálist.

Aki elhibázza a parancs teljesítését, zálogot ad, vagy kiesik.

Az ember a legerősebb (magyar népmese)

Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt:
- Jó reggelt, farkas koma!
- Adjon isten, medve koma! - fogadta búsan a farkas.
- Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő!
- Hagyd el, medve koma, ne is kérdezd! Nem látod: fejem, nyakam, oldalam csupa vér!
- Az ám, farkas koma, talán bizony verekedtél valamelyik atyádfiával?
- Dehogy azzal, dehogy azzal. Az emberrel akadtam össze, de meg is jártam. Cudarul megtépázott.
A medve nagyot kacagott.
- Szégyelld magad, farkas koma! Hát még az ember is valami? No, nekem a fél fogamra sem volna elég.
Mondta a farkas:
-Ne bízd el magad, medve koma! Bizony mondom neked, hogy az ember a legerősebb állat a világon. Én tudom, mert én próbáltam.
- Hogyhogy?
- Hát csak úgy, hogy bementem a faluba, hátha akadna egy kis báránypecsenye. Az ám, csak hogy a kutya észrevett, s ámbátor atyafiságban volnánk, elárult a gazdájának, az embernek. Az ugatásra kijött a gazda, s valami fokossal vagy mivel úgy eldöngetett, hogy alig tudtam elvánszorogni.
- Már én mégiscsak azt mondom - erősködött a medve -, hogy fél fogamra sem elég az ember.
- Én meg azt mondom, hogy az ember a legerősebb állat.
- Szeretném látni!
- Azt ugyan megláthatod!
Fogta erre a medve, kitépett egy bokrot, s miszlikbe tépte-szaggatta.
- Nézd, farkas koma, így tépném össze az embert!
- Meghiszem azt, komám, csakhogy az ember nem hagyja magát, mint a bokor.
- Hiszen ne hagyja, úgyis összeszaggatom.
- Nem hiszem, komám.
- Nem-e? Fogadjunk!
- Itt a kezem, nem disznóláb!
- Itt a talpam, ez sem disznóláb!
Fogadtak egy nyúlban, azzal behúzódtak egy bokor mögé, úgy várták, hogy jön-e arrafelé ember.
Amint ott vártak, várakoztak, leskelődtek, arra jött egy gyermek. Kérdi a medve.
- Ez az ember, farkas koma?
- Nem.
- Hát mi?
- Ez még csak lesz ember.
Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím arra jött egy öreg koldus.
- Hát ez ember-e?
- Nem.
- Mi hát, ha nem ember?
- Ez csak volt ember - mondta a farkas.
Tovább vártak, várakoztak, leskelődtek, s ím, egyszerre csak jő egy huszár a lován.
- Hát ez mi? Ez csak ember?
- Ez már ember! - mondotta a farkas.
A medvének sem kellett több, kiugrott a bokor mögül, s útját állotta a huszárnak.
- Ejnye, aki áldója van! - rikkantott a huszár. - Félre az utamból! Király katonája vagyok!
A medvének ugyan mondhatta, nem állott az félre. Bizony, ha nem állott, a huszár előrántotta kétcsövű pisztolyát a nyeregkápájából, s piff-puff! - kétszer a medvére lőtt. Találta is mind a kétszer, de ez a medvének csak annyi volt, mintha vackorral dobták volna meg, el sem mozdult a helyéről, csak egy kicsit megrázta a bundáját.
- Hiszen megállj - rikkantott a huszár -, majd megberetvállak én!
Azzal kihúzta a kardját, s többször is rácsapott jó éles lapjával.
A medvének ez éppen elég volt, szörnyű bőgéssel, ordítással megfutamodott, nem nézett árkot-bokrot, futott az erdőn át, mintha szemét vették volna, s meg sem állott míg a barlangjáig nem ért.
Sok-sok idő telt el, míg megint talpra állt, s kimozdult a barlangjából. Amint ment, mendegélt, hát először is kivel találkozik? Bezzeg, hogy a farkassal.
- No, komám - mondta a farkas -, megnyertem a fogadást!
- Megnyerted, koma, meg; ne félj, amint erőre kapok, megadom a nyulat.
- No, ugye, hogy az ember a legerősebb állat?
- Igazad van, farkas koma, az ember a legerősebb állat. Azt már nem hittem volna, hogy csúffá tegyen. Mire észrevettem volna magamat, kétszer a szemem közé köpött. No, hiszen ettől még nem ijedtem meg, de mikor kirántotta azt a fényes nyelvét, s azzal elkezdett nyalogatni - már ennek fele sem volt tréfa. Szégyen a futás, de hasznos, elszaladtam biz én!

Március 15 gyerekszemmel :-)

1. változat

Fontosnak tartom, hogy a gyerekeim pontosan tudják, hogy melyik ünnepnapon mit ünneplünk. Nem szeretném, ha az ünnepek csak arról szólnának nálunk, hogy “húú, de jó, ma nem kell suliba menni!” stb.

Szeretném, ha pl. karácsonykor a gyerekeim pontosan tudnák, hogy mit ünneplünk, magának az ünnepnek a történetét, ne csak azt, hogy jön a Jézuska és hozza az ajándékokat. Ezt így szeretném az összes keresztény és nemzeti ünnep esetében is.

Hál’ Istennek, az óvodában már a kiscsoportban is megpróbálnak a gyerekekkel beszélni arról, hogy pontosan mit ünneplünk, mi történt március 15-én, zászlókat festenek, kokárdákat készítenek, esetleg elkirándulnak valamelyik szoborhoz “megemlékezni”. De számomra fontos, hogy tőlünk is hallja, lássa, hogy tőlünk is megkapja ezt a “csomagot”.

Ma ünnepnap van, március 15-e. Tudod, hogy miért viselünk piros-fehér-zöld zászlócskát a kabátunkon? Az ünnep miatt. Mert így emlékezünk meg mi magyarok arról, amik sok-sok évvel ezelőtt, pontosan 1848-ban, ugyan ezen a napon, március 15-én történt.

Több mint 160 évvel ezelőtt Magyarországon egy csúnya, pöffeszkedő császár uralkodott. Ő volt Magyarország királya, aki igazságtalan törvényeivel sanyargatta, bántotta azokat az embereket, akik itt éltek.

Az embereknek, vagyis a népnek már nagyon elege volt ebből a gonosz királyból, és úgy döntöttek, hogy nem hagyják magukat tovább és szembeszállnak vele. A császár nem is magyar volt, hanem egy külföldi, egészen pontosan egy osztrák király.

Akkoriban élt Budapesten egy ifjú legény, akit úgy hívtak, hogy Petőfi Sándor. Petőfi Sándor egy magyar költő volt, aki nagyon sok szép verset írt, amit te is fogsz majd tanulni, amikor iskolás leszel.

Szóval ez a fiatal költő a barátaival egy kávéházban találkozott, amit úgy hívtak, hogy Pilvax kávéház. Itt hosszasan beszélgettek, hogy mennyire elegük van már a gonosz császár sanyargatásaiból, és elkezdtek terveket szövögetni arról, hogyan tudnák legyőzni őt, megszabadulni tőle.

A beszélgetés folyamán összegyűjtötték és 12 pontban leírták, hogy mik azok, amiket ők szeretnének a saját hazájukban, Magyarországon, de ez a csúnya császár nem enged meg nekik. Vagyis megfogalmazták, hogy mit szeretne a magyar nép.

Miután ezt megfogalmazták, elmentek vele a Landerer-nyomdába és kinyomtatták sok-sok példányban. Petőfi Sándor fiatal barátaival elkezdte osztogatni a 12 pontot a járókelőknek, és egyre többen, egyre lelkesebben csatlakoztak hozzájuk.

Végül mindannyian elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petőfi Sándor a legfelső lépcsőfokra állva, hangosan elszavalta a Nemzeti dal című versét:

“Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”

Ezt a szép verset ujjongással fogadták az emberek és nagyon belelkesültek tőle. Úgy gondolták, valóban itt az idő arra, hogy legyőzzék a gonosz királyt, megszüntessék a sanyargatásait és szabadon élhessenek tovább.

A vers után felolvasták a 12 pontot az embereknek.
Ezek után már annyira belelkesültek az emberek, hogy mindenki egyetértett abban, hogy a 12 pontban megfogalmazott követeléseiket el kell vinniük az osztrákoknak.

A 12 pontot el is juttatták a császár embereihez, akik a tömeg ellen nem tudtak mit tenni, elfogadták és megadták magukat. Petőfiék, a nép nagyon boldog volt, hiszen győztek, győzött a forradalom. Pár napra rá megalakult az első magyar független és felelős kormány, amelyik már nem az osztrák császár parancsai szerint működött, hanem a magyarok érdekeit nézte.

Petőfi és fiatal barátai, a nép ezen a napon kitűzték magukra a magyar zászlót és ezért hordjuk mi is minden évben március 15-én a nemzeti színű kokárdát a szívünk felett, hogy emlékezzünk az ők bátor hőstettére, amit Magyarországért, a szabadságért tettek.

Nyilván még pici ahhoz, hogy az összes nevet megjegyezze (ezért nem is sorolok fel mindenkit a mesében), de később a történet már nem lesz ismeretlen neki. Miközben meséltem neki, rengeteg kérdése volt, és érdeklődéssel hallgatta a válaszaimat.

Tudjuk, hogy a valós történelemben sajnos nem sokáig maradt fent ez a rendszer, de egy kisgyermeknek még fontos a happy end, így nem mesélem tovább a történetet. Különben is, március 15. a hősök bátorságáról és a hazafiasságról szól, így egyelőre elég, ha eddig ismeri a történteket.

Forrás: http://anyazon.hu/mese-a-gyereknek-marcius-15-rol/

2. változat

Elmesélhetitek, hogy nagyon régen az itt élő embereknek egy császár parancsolt. (A török császár már ismerős fogalom a számukra a “Kiskakas gyémánt félkrajcárja” című meséből.) Ez a császár sajnos nem volt jó és igazságos uralkodó. Nagyon sok ember szegénységben, elégedetlenségben élt.  Egy napon – éppen március 15-én – egypár fiatalember elhatározta, hogy ennek véget kell vetni. Ők voltak azok, nézd csak!

Egy kávéházban összegyűltek és leírták egy papírra, mit is szeretnének a magyar emberek. Aztán nagy örömmel elindultak a nyomdába, hogy kinyomtassák, amit kitaláltak. Szerették volna, ha mindenki elolvassa! Szakadt az eső, ők mégis lelkesen mentek, és az utcán egyre többen csatlakoztak hozzájuk. A végén már rengetegen voltak, nagy tömeg hömpölygött a téren.

Petőfi Sándor elszavalta az előző nap írt versét: “Talpra magyar, hí a haza, itt az idő, most, vagy soha…!” Az embereknek nagyon tetszett a költemény, tapsoltak, kiabáltak, éljeneztek!
A császár, amikor megtudta, hogy el akarják őt küldeni, katonákat hívott össze és megtámadták a magyar embereket. De a magyar férfiak sem hagyták magukat, nagyon bátran szembeszálltak a császár katonáival és addig harcoltak bátran, ameddig csak tudtak! Ezekre a bátor magyar huszárokra emlékezünk március 15-én!

 KOKÁRDA

A magyar kokárdát március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő pesti forradalom évfordulóján szokás viselni. A magyar hagyomány szerint a pesti radikális ifjúság vezérei Petőfi Sándor és Jókai Mór szerelmeiktől, Szendrey Júliától illetve Laborfalvy Rózától kaptak nemzetiszínű kokárdát a forradalom estéjén. A francia kokárdától eltérően nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon.

VERSEK:

Faltysné Ujvári Anna: Magyar vagyok

Az én népen neve: magyar.
Jelünk: piros-fehér-zöld.
Hogy én magyar gyermek vagyok,
Engem büszkeséggel tölt.
Az én hazám: Magyarország-
Bölcsőhelyem, otthonom,
Gyarapítom, vigyázok rá,
Tönkretenni nem fogom.
Az én édes anyanyelvem-
Édesanyám bízta rám-
A nagyvilág legszebb nyelve.
Bízzál bennem kis hazám!

Szepsy Eleonóra: Március15.

Nemzetiszín kokárdával
Ünnepelünk e napon.
Itt díszlik a szívem fölött,
Büszke vagyok rá nagyon.
Régen volt. A fiatalok
szabadságot akartak,
Jobb életet mindenkinek..
Énekeltek, szavaltak.
Szabadságharc lett belőle,
Odaveszett sok élet..
A hősökre emlékezünk,
Nekik zengjen az ének.

Márciusi 15-re

Lobogva lengeti zászlóinkat,

a friss márciusi szél.

Hőseinkre emlékezünk,

kik meghaltak a Hazánkért.
Sok-sok évvel ezelőtt
Petőfi Sándor szavalt,
s buzdította harcra,
az ébredő magyart.
Verse, az ifjak szívében
meghallgatásra talált.
Kossuth Lajos seregében
sok fiatal harcba szállt.
Dobpergős csatákban
ontották drága vérüket.
Szabad hazáért harcoltak,
de végül, - minden elveszett.
Emléküket megőrizzük,
hős tettüket nem feledjük,
alázattal fejet hajtunk
minden évben,
márciusnak idusán.

Forrás: Dévényi Zsófia (kreatív fejlesztés)

AZ EMBERI TEST PROJEKT

MIÉRT NEM EMBERI SZÍVRE HASONLÍT A SZÍV ALAKZAT?

http://www.evamagazin.hu/psziche_parkapcsolat/47905_sziv_alakzat.html

Nem könnyű anyának lenni

Amikor megszületik a baba, a nagy öröm mellé sok-sok bizonytalanság, gond is társul, és az újdonsült anya bizony gyakran egyedül érzi magát. Szeretné elmondani a gyerek apjának, mi bántja, de nem tudja, hogyan. Ha a kismamák levelet írnának a papáknak, valami ilyesmi lenne, pontokba foglalva:

1. Törékeny ám a mi önbecsülésünk, a magabiztosságunk csak látszat. Ez részben azért van így, mert a képernyőről és a magazinok lapjairól folyamatosan bombáznak minket a tökéletes anyaság ideáljával. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, nem tudunk megfelelni sem a saját, sem a ti elvárásaitoknak. Nagyon nagy szükségünk van az elismerésetekre, bátorításotokra.

2. Valaki elhitette velünk, hogy az anyaság ösztönös valami, és ez részben így is lehet, de azért nagyon sok a tanulnivaló, és a teljesítés kényszere miatt gyakran szorongunk. Bizonyos dolgokról, amelyekről azt hittük, természetesek lesznek, kiderült, hogy sok időt igényelnek. Nagy megterhelést és stresszt jelent a kisbabánkért érzett felelősség is. Ha néha ingerültek vagyunk, kérünk titeket, legyetek türelmesek, segítsetek tanulni, és osztozzatok a felelősségben. És, ami szinte a legfontosabb, érdekeljen titeket, mi van velünk, ha nem tudtok mit mondani, legalább hallgassatok végig. Nem egy problémát kell megoldanunk, hanem egy utat kell közösen végigjárnunk. Bocsássunk meg egymásnak, ha hibáztunk, és nevessünk rajtuk együtt.

3. Nem nektek szól az, hogy nem igazán érdekel minket a szex. Egész nap kijutott nekünk a testnedvekből és a testi kontaktusból, markolásztak, húzták a hajunkat és karmoltak. Tud ám fájdalmat okozni az a picike köröm! És a hosszú nap után, amikor úgy éreztük, csak adtunk és adtunk, akkor a szexet is csak követelőzésnek érezzük, fáradt testünk kihasználásának, holott arra lenne szükségünk, hogy csak kapjunk és kapjunk. Öleljetek át, vegyetek erős karotokba, engedjétek meg a fürdővizet, vagy porszívózzatok ki. Arra van szükségünk, hogy érezzük, szerettek és gondoskodjatok rólunk, és hogy még mindig szépnek találjatok minket, még ha a hajunkba bébiétel ragadt is. Most nekünk adjatok egy kicsit, és mi nem fogjuk elfelejteni, hogy a szex által kapunk is. A neheztelés fogamzásgátló hatású, a hála pedig igazi afrodiziákum.

4. Nagyon aggódunk amiatt, hogy ítéletet mondanak fölöttünk. Ti, vagy az anyáink, vagy a ti anyáitok, sőt, a többi anya is. Két nagy hazugsággal etetett meg minket valaki, az első, hogy az anyaság minden egyes pillanatát élvezni fogjuk, a második pedig, hogy ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy nem szeretjük eléggé a kisbabánkat. Igenis, van, amikor unalmasnak találjuk az egészet, magányosak, frusztráltak, kiábrándultak vagyunk, és a legtöbben ráadásul bűntudatot is érzünk emiatt. Lehet, hogy ha kibeszélnénk másokkal, könnyebb lenne, de mi csak arra zúdítjuk rá az összes keservünket, aki a legkönnyebben elérhető – rátok.

5. Azt hittük, hogy ha a baba megszületik, az élet hamarosan visszatér a régi kerékvágásba, de lassan tudatosul bennünk, hogy talán soha nem is fog. Azt hittük, jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, de rájöttünk, hogy a kicsi tart a markában minket. És gyakran irigylünk titeket, hogy a ti életetek nem fordult ki annyira a sarkából. Tudjuk, hogy ti erről nem tehettek, de nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Kérjük, értsétek meg, hogy ha néha kiborulunk, az nem nektek szól, de nagyon sok alkalmazkodással jár egy kisbaba. És ez így lesz még legalább 18 évig, de nagyon nagy szükségünk van néha egy kis időre, amikor önmagunk lehetünk. Kérjük, támogassatok ebben.

6. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, de higgyétek el, nem voltunk felkészülve minderre, és nem könnyű megszokni. Senki sem mondta, hogy ez is hozzátartozik ahhoz, amit úgy hívnak: szülőnek lenni. De szeretnénk mindezt megosztani veletek. Menjünk együtt, kézen fogva az úton.

Becoming Dad

Forrás: http://becomingdad.com.au/

5 dolog, ami elavult a mai oktatásban

Nemcsak az elavult számítógépek és a mobiltelefonok elkobzása nem 21. századi egy iskolában. A zárt tantermek és az egységes, központi tantervek ugyanilyen problémák okoznak.

Sokszor mondják, hogy az iskolának haladnia kell a korral, hogy a digitális korban egészen más jelentést és új formákat kap a tanulás és a tanítás. Az online tanulás különböző formáinak megjelenésével nemcsak a tankönyvekre, de magukra az iskolákra is másképp kell tekintenünk. MostIngvi Hrannar oktatási blogján olvashatunk egy összeállítást arról, hogy mi az a 14 dolog, ami igazán elavultnak számít ma egy iskolában. Mi ebből ötöt választottunk.

1. A számítógépterem

Talán meglepő, de első helyen az izolált számítógéptermek szerepelnek az elavult dolgok listáján. Ezek azok a frontális oktatási formára berendezett termek, amelyekben a diákok hatalmas monitorok mögött ülnek egy valószínűleg már régen elavult számítógépen gyakorolják a szövegszerkesztő használatát.

Mára az ilyen termek és ezek a tevékenységek teljesen fölöslegessé váltak: a számítógép-használat integráns részét kell, hogy képezze minden egyes tantárgynak. Tehát nincs szükség külön számítógépes teremre, hanem minden teremnek olyannak kell lenni, hogy lehetőség legyen a számítógépek használatára.

Forrás: Wikimedia Commons / Darklanlan / CC BY-SA 3.0

2. Zárt tantermek

A tantermek hagyományosan kétféle értelemben is zártak. Egyrészt zártak olyan értelemben, hogy a tanáron és az éppen órán ülő gyerekeken kívül más normál esetben nincs a tanteremben. Amikor az óra elkezdődik, a tanterem ajtaja bezáródik, és ami bent történik, ahhoz senkinek semmi köze: se a kollégáknak, se a szülőknek. Van ennek a zártságnak egy szimbolikusabb értelme is: a tanterem négy fala az iskolai tudás zártságát is jelképezi.

A zártság azonban mind a két értelmében idejétmúlt. Le kell bontani a tantermek és az iskolai tudás falait – csak így lehetséges bármiféle innováció. A nyitott tanterembe bejárásuk van a kollégáknak, így az órákon egymástól is tanulhatnak, de bemehetnek a szülők is. Az iskola világa és a való világ nem válnának el így egymástól.

Forrás: Wikimedia Commons / Onderwijsgek / CC BY-SA 3.0

3. Tanárok, akiknek a munkája nem nyilvános

Még ma is sok tanár „csöndben” dolgozik olyan értelemben, hogy az anyagaik, az órájuk nem nyilvánosak, nem osztják meg őket a nyilvánossággal. Ma már egy tanár nem lokálisan, egy adott iskolában, egyes osztályokban dolgozik, egyre inkább globálisnak kell lennie. Ehhez pedig elengedhetetlen a tanári tudásának a széles körű elérhetővé tétele.

A nyilvánosság pedig azt is jelenti, hogy a tanároknak nemcsak tanítaniuk, de tanulniuk is kell állandóan. Blogoljanak, tweeteljenek – osszák meg egymással a jó és a rossz tapasztalataikat is. Ezáltal folyamatosan reflektálnak a munkájukra, és tanulhatnak egymástól.

Forrás: ingvihrannar.com

4. A 8 órai iskolakezdés kamaszoknak

Ma már kutatások sora bizonyítja: a kamaszok jobban teljesítenek és jobban érzik magukat, ha később kezdődik a tanítás. Kár lenne tagadni, hogy ha 50 perccel később kezdődik a tanítás, és csak 30 perccel tart tovább, az hatékonyabb – ahogyan azt a felmérések is megerősítik. A későbbi kezdés a tanároknak is jó lehet: kényelmesen elő tudják készíteni a reggeli első órájukat...

Forrás: Wikimedia Commons / Albert Jankowski

5. Minden diák ugyanazt tanulja

A diákokat ma aszerint tanítják, hogy ki melyik évben született. Az azonos évben születettek kerülnek egy osztályba. Holott elég régen tudvalevő, hogy az egyidős diákok fejlettségi szintje között akár több évnyi különbség is lehet. Ha a diákok szükségleteit figyelembe akarjuk venni – márpedig egy 21. századi iskola nem tehet mást –, akkor nem taníthatjuk mindannyiuknak ugyanazt.

Akár egyénre is szabott differenciálásra van szükség ahhoz, hogy minden diák magához képest fejlődhessen. Ehhez pedig a tanmenetek, a helyi programok szabadságára van szükség, nem pedig egy központosított, egységesítő és előíró tantervre.

Minden egyforma
(Forrás: ingvihrannar.com)

Aki kíváncsi, hogy mi mindent tart még elavultnak Ingvi Hrannar,megtalálhatja a szerző blogbejegyzésében. Az azonban az idézettekből is jól látható, hogy a magyar oktatásügy igen messze van még attól, hogy 21. századinak lehessen nevezni, és úgy tűnik, az utóbbi időben még egy kicsit távolabb került tőle.

Forrás: http://ingvihrannar.com/14-things-that-are-obsolete-in-21st-century-schools/