2016. február 25., csütörtök
2016. február 3., szerda
Nem könnyű anyának lenni
Amikor megszületik a baba, a nagy öröm mellé sok-sok bizonytalanság, gond is társul, és az újdonsült anya bizony gyakran egyedül érzi magát. Szeretné elmondani a gyerek apjának, mi bántja, de nem tudja, hogyan. Ha a kismamák levelet írnának a papáknak, valami ilyesmi lenne, pontokba foglalva:

1. Törékeny ám a mi önbecsülésünk, a magabiztosságunk csak látszat. Ez részben azért van így, mert a képernyőről és a magazinok lapjairól folyamatosan bombáznak minket a tökéletes anyaság ideáljával. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, nem tudunk megfelelni sem a saját, sem a ti elvárásaitoknak. Nagyon nagy szükségünk van az elismerésetekre, bátorításotokra.
2. Valaki elhitette velünk, hogy az anyaság ösztönös valami, és ez részben így is lehet, de azért nagyon sok a tanulnivaló, és a teljesítés kényszere miatt gyakran szorongunk. Bizonyos dolgokról, amelyekről azt hittük, természetesek lesznek, kiderült, hogy sok időt igényelnek. Nagy megterhelést és stresszt jelent a kisbabánkért érzett felelősség is. Ha néha ingerültek vagyunk, kérünk titeket, legyetek türelmesek, segítsetek tanulni, és osztozzatok a felelősségben. És, ami szinte a legfontosabb, érdekeljen titeket, mi van velünk, ha nem tudtok mit mondani, legalább hallgassatok végig. Nem egy problémát kell megoldanunk, hanem egy utat kell közösen végigjárnunk. Bocsássunk meg egymásnak, ha hibáztunk, és nevessünk rajtuk együtt.
3. Nem nektek szól az, hogy nem igazán érdekel minket a szex. Egész nap kijutott nekünk a testnedvekből és a testi kontaktusból, markolásztak, húzták a hajunkat és karmoltak. Tud ám fájdalmat okozni az a picike köröm! És a hosszú nap után, amikor úgy éreztük, csak adtunk és adtunk, akkor a szexet is csak követelőzésnek érezzük, fáradt testünk kihasználásának, holott arra lenne szükségünk, hogy csak kapjunk és kapjunk. Öleljetek át, vegyetek erős karotokba, engedjétek meg a fürdővizet, vagy porszívózzatok ki. Arra van szükségünk, hogy érezzük, szerettek és gondoskodjatok rólunk, és hogy még mindig szépnek találjatok minket, még ha a hajunkba bébiétel ragadt is. Most nekünk adjatok egy kicsit, és mi nem fogjuk elfelejteni, hogy a szex által kapunk is. A neheztelés fogamzásgátló hatású, a hála pedig igazi afrodiziákum.
4. Nagyon aggódunk amiatt, hogy ítéletet mondanak fölöttünk. Ti, vagy az anyáink, vagy a ti anyáitok, sőt, a többi anya is. Két nagy hazugsággal etetett meg minket valaki, az első, hogy az anyaság minden egyes pillanatát élvezni fogjuk, a második pedig, hogy ha mégsem, akkor az azt jelenti, hogy nem szeretjük eléggé a kisbabánkat. Igenis, van, amikor unalmasnak találjuk az egészet, magányosak, frusztráltak, kiábrándultak vagyunk, és a legtöbben ráadásul bűntudatot is érzünk emiatt. Lehet, hogy ha kibeszélnénk másokkal, könnyebb lenne, de mi csak arra zúdítjuk rá az összes keservünket, aki a legkönnyebben elérhető – rátok.
5. Azt hittük, hogy ha a baba megszületik, az élet hamarosan visszatér a régi kerékvágásba, de lassan tudatosul bennünk, hogy talán soha nem is fog. Azt hittük, jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, de rájöttünk, hogy a kicsi tart a markában minket. És gyakran irigylünk titeket, hogy a ti életetek nem fordult ki annyira a sarkából. Tudjuk, hogy ti erről nem tehettek, de nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel a helyzettel. Kérjük, értsétek meg, hogy ha néha kiborulunk, az nem nektek szól, de nagyon sok alkalmazkodással jár egy kisbaba. És ez így lesz még legalább 18 évig, de nagyon nagy szükségünk van néha egy kis időre, amikor önmagunk lehetünk. Kérjük, támogassatok ebben.
6. Nehéz ezekről a dolgokról beszélni, de higgyétek el, nem voltunk felkészülve minderre, és nem könnyű megszokni. Senki sem mondta, hogy ez is hozzátartozik ahhoz, amit úgy hívnak: szülőnek lenni. De szeretnénk mindezt megosztani veletek. Menjünk együtt, kézen fogva az úton.
Becoming Dad
Forrás: http://becomingdad.com.au/
5 dolog, ami elavult a mai oktatásban
Nemcsak az elavult számítógépek és a mobiltelefonok elkobzása nem 21. századi egy iskolában. A zárt tantermek és az egységes, központi tantervek ugyanilyen problémák okoznak.
Sokszor mondják, hogy az iskolának haladnia kell a korral, hogy a digitális korban egészen más jelentést és új formákat kap a tanulás és a tanítás. Az online tanulás különböző formáinak megjelenésével nemcsak a tankönyvekre, de magukra az iskolákra is másképp kell tekintenünk. MostIngvi Hrannar oktatási blogján olvashatunk egy összeállítást arról, hogy mi az a 14 dolog, ami igazán elavultnak számít ma egy iskolában. Mi ebből ötöt választottunk.
1. A számítógépterem
Talán meglepő, de első helyen az izolált számítógéptermek szerepelnek az elavult dolgok listáján. Ezek azok a frontális oktatási formára berendezett termek, amelyekben a diákok hatalmas monitorok mögött ülnek egy valószínűleg már régen elavult számítógépen gyakorolják a szövegszerkesztő használatát.
Mára az ilyen termek és ezek a tevékenységek teljesen fölöslegessé váltak: a számítógép-használat integráns részét kell, hogy képezze minden egyes tantárgynak. Tehát nincs szükség külön számítógépes teremre, hanem minden teremnek olyannak kell lenni, hogy lehetőség legyen a számítógépek használatára.
2. Zárt tantermek
A tantermek hagyományosan kétféle értelemben is zártak. Egyrészt zártak olyan értelemben, hogy a tanáron és az éppen órán ülő gyerekeken kívül más normál esetben nincs a tanteremben. Amikor az óra elkezdődik, a tanterem ajtaja bezáródik, és ami bent történik, ahhoz senkinek semmi köze: se a kollégáknak, se a szülőknek. Van ennek a zártságnak egy szimbolikusabb értelme is: a tanterem négy fala az iskolai tudás zártságát is jelképezi.
A zártság azonban mind a két értelmében idejétmúlt. Le kell bontani a tantermek és az iskolai tudás falait – csak így lehetséges bármiféle innováció. A nyitott tanterembe bejárásuk van a kollégáknak, így az órákon egymástól is tanulhatnak, de bemehetnek a szülők is. Az iskola világa és a való világ nem válnának el így egymástól.
3. Tanárok, akiknek a munkája nem nyilvános
Még ma is sok tanár „csöndben” dolgozik olyan értelemben, hogy az anyagaik, az órájuk nem nyilvánosak, nem osztják meg őket a nyilvánossággal. Ma már egy tanár nem lokálisan, egy adott iskolában, egyes osztályokban dolgozik, egyre inkább globálisnak kell lennie. Ehhez pedig elengedhetetlen a tanári tudásának a széles körű elérhetővé tétele.
A nyilvánosság pedig azt is jelenti, hogy a tanároknak nemcsak tanítaniuk, de tanulniuk is kell állandóan. Blogoljanak, tweeteljenek – osszák meg egymással a jó és a rossz tapasztalataikat is. Ezáltal folyamatosan reflektálnak a munkájukra, és tanulhatnak egymástól.
4. A 8 órai iskolakezdés kamaszoknak
Ma már kutatások sora bizonyítja: a kamaszok jobban teljesítenek és jobban érzik magukat, ha később kezdődik a tanítás. Kár lenne tagadni, hogy ha 50 perccel később kezdődik a tanítás, és csak 30 perccel tart tovább, az hatékonyabb – ahogyan azt a felmérések is megerősítik. A későbbi kezdés a tanároknak is jó lehet: kényelmesen elő tudják készíteni a reggeli első órájukat...
5. Minden diák ugyanazt tanulja
A diákokat ma aszerint tanítják, hogy ki melyik évben született. Az azonos évben születettek kerülnek egy osztályba. Holott elég régen tudvalevő, hogy az egyidős diákok fejlettségi szintje között akár több évnyi különbség is lehet. Ha a diákok szükségleteit figyelembe akarjuk venni – márpedig egy 21. századi iskola nem tehet mást –, akkor nem taníthatjuk mindannyiuknak ugyanazt.
Akár egyénre is szabott differenciálásra van szükség ahhoz, hogy minden diák magához képest fejlődhessen. Ehhez pedig a tanmenetek, a helyi programok szabadságára van szükség, nem pedig egy központosított, egységesítő és előíró tantervre.
Aki kíváncsi, hogy mi mindent tart még elavultnak Ingvi Hrannar,megtalálhatja a szerző blogbejegyzésében. Az azonban az idézettekből is jól látható, hogy a magyar oktatásügy igen messze van még attól, hogy 21. századinak lehessen nevezni, és úgy tűnik, az utóbbi időben még egy kicsit távolabb került tőle.
2015. december 2., szerda
Össze vagyok zavarodva
Össze vagyok zavarodva. Most már biztos, hogy valamit rosszul csinálok….
Nézem a televízió reklámjában a „Ráma-margarin családot”, ahogy anyuka szépen öltözve, finoman sminkelve belibben az ajtón, apuka a lurkókkal otthon várja. Kipakolnak és neki állnak sütni, csupa mosoly minden, rend és ragyogó tisztaság. Sehol egy szétmaszatolt ujjlenyomat, kiborult liszt, egymást piszkáló testvérpár, sehol egy koszos edény, egy félredobott konyharuha, egy elégetett sütidarab….Ja, és nesze neked, eközben a másik kezükkel gyönyörűségeket rajzolnak, a harmadikkal átölelik egymást, és a nap süt, a csillogó tökély csak fokozódik, ……Én meg magam alatt vagyok..…. Segítség, hol rontottam el?!
A Te estéid is ilyen mintaszerűek? Ha igen, akkor ne olvass tovább, nem tudunk segíteni, Te tökéletes vagy!? Ellenben, ha téged is emészt némi kétség, akkor.....
A tv reklámokhoz szoktatott emberi közösségünk jelenleg elvárja, hogy karrierünk építése, társadalmi kötelezettségeink és ( adj isten, ha tudjuk még mit jelent az) egyéb személyes érdeklődésünk mellett botlás nélkül neveljük fel gyermekeinket. De meg tudunk-e felelni ennek a számtalan elvárásnak? Meg kell-e felelnünk? És egyáltalán, tudunk tökéletesen, hibák nélkül élni?
Legyünk őszinték: Ilyen csak a filmekben van. Lehet túlidealizálni, lehet bűntudatot kelteni, lehet ítélkezni. A tökéletesség látszata illúzióval és frusztrációval tölti meg az embereket. Fontos, hogy belássuk, a" boldog család" nem a tökéletességen múlik. A boldog élethez szükségünk van a természetes szertelenségre, az apró egyenetlenségekre. Ne kívülről legyen a család hibátlan és tökéletes, hanem belülről. Élje mindennapjait a saját mókájával, lazán és önfeledten, görcs nélkül, boldogságban, szeretetben. Igen, a gyerek legyen maszatos, a lakás ússzon el időnként, igen lehet néha rossz napunk. Az életben nem süt mindig a nap, az örömök és sikerek mellett van kudarc és millió dilemma. Mert az élet ezt jelenti. Ettől lesz hiteles egy család élete, és ezzel tudunk a legtöbbet adni gyermekünknek, a saját életünk példájával, mintájával. Gyermekeinknek az az építő, ha látják, hogy mi, a szülei is hibázunk. Könnyebben fel tudják dolgozni kudarcaikat, csalódásaikat, hibáikat, ha látják, hogy ilyen velünk is megtörténik. A való világra készítsük fel őket, ne legyünk egy kifogástalanul megtervezett és kivitelezett családi színház szereplői.
Tehát, kedves anyukák, ne vádoljuk magunkat, ne kergessünk idealizált családképet!
Egy szép idézettel kíván sok sikert ezen a göröngyös úton a Játékliget csapata!
" Ne sóvárogj a tökéletesség után, inkább a nagyszerűséget tűzd ki célul. A nagyszerűség olyan egészséges magatartás, mely segít meglátni a lényeget és hasznunkra van akkor is, amikor egy-egy elhibázott lépésből kell tanulnunk."
A Te estéid is ilyen mintaszerűek? Ha igen, akkor ne olvass tovább, nem tudunk segíteni, Te tökéletes vagy!? Ellenben, ha téged is emészt némi kétség, akkor.....
Legyünk őszinték: Ilyen csak a filmekben van. Lehet túlidealizálni, lehet bűntudatot kelteni, lehet ítélkezni. A tökéletesség látszata illúzióval és frusztrációval tölti meg az embereket. Fontos, hogy belássuk, a" boldog család" nem a tökéletességen múlik. A boldog élethez szükségünk van a természetes szertelenségre, az apró egyenetlenségekre. Ne kívülről legyen a család hibátlan és tökéletes, hanem belülről. Élje mindennapjait a saját mókájával, lazán és önfeledten, görcs nélkül, boldogságban, szeretetben. Igen, a gyerek legyen maszatos, a lakás ússzon el időnként, igen lehet néha rossz napunk. Az életben nem süt mindig a nap, az örömök és sikerek mellett van kudarc és millió dilemma. Mert az élet ezt jelenti. Ettől lesz hiteles egy család élete, és ezzel tudunk a legtöbbet adni gyermekünknek, a saját életünk példájával, mintájával. Gyermekeinknek az az építő, ha látják, hogy mi, a szülei is hibázunk. Könnyebben fel tudják dolgozni kudarcaikat, csalódásaikat, hibáikat, ha látják, hogy ilyen velünk is megtörténik. A való világra készítsük fel őket, ne legyünk egy kifogástalanul megtervezett és kivitelezett családi színház szereplői.
Tehát, kedves anyukák, ne vádoljuk magunkat, ne kergessünk idealizált családképet!
Egy szép idézettel kíván sok sikert ezen a göröngyös úton a Játékliget csapata!
" Ne sóvárogj a tökéletesség után, inkább a nagyszerűséget tűzd ki célul. A nagyszerűség olyan egészséges magatartás, mely segít meglátni a lényeget és hasznunkra van akkor is, amikor egy-egy elhibázott lépésből kell tanulnunk."
2015. november 18., szerda
Játssz a színekkel, akár egy gyerek – Egy módszer, ami új ajtókat nyit a kreatív énednek
Felnőtt színező! Felnőtt színező? Ne viccelj, hány éves vagy? – általában ez szokott lenni az első reakció, amikor meghallják, hogy színezek. Pedig a színekkel való játék nincs korhoz kötve: bárki és bármikor színezhet, nincs rajta mit szégyellni, mi több meglepő kutatási eredmények születtek róla. Figyelem, a szívecske rajzolgatások és kitöltések ideje lejárt, mostantól a felnőtt színezők hódítanak egyre nagyobb teret maguknak a világban.
A színező a köztudatban mindig a gyerekek számára fenntartott játék és kikapcsolódás volt, a tabletek korszaka előtti kedvenc elfoglaltság, amely akár órákra is képes volt lekötni a gyerekeket. Míg nem egy napon Johanna Basford skót grafikus megalkotta – eredetileg kicsiknek szánt – színezőkönyvét, ami a felnőttek körében hatalmas sikert aratott, ezáltal villámgyorsan elterjedt a köztudatban is. A grafikus nő akaratlanul talált meg egy újabb piaci rést és saját bevallása szerint képtelen a vonalakon belül színezni.
A népszerűség újabb kutatási alapokat is hozott magával, hiszen amellett, hogy fejleszti a kreativitást, még akár terápiás céllal is bírhat, hiszen a művészet az önkifejezés által képes akár gyógyítani is. Egy 2006-os tanulmány kimutatta, hogy
a művészetterápiák több daganatos nő tüneteit enyhítették,mivel azok stresszlevezetési és érzelmi, fizikai feltöltődési élményt nyújtottak számukra.
A színezés jobban hat ránk, mint hinnénk
Drena Fagen, egy művészeti terapeuta és a New York-i Egyetem oktatója szerint a színező könyvek nem minősülnek művészetterápiának, azonban terápiás hatásuk lehet, hiszen a felnőtt színezés rávilágít arra, hogy létezik kreatív énünk és rendelkezünk művészi érzékkel.
Dr. Stan Rodski neuropszichológus közelről ismeri a témát, hiszen stresszoldó színezőkönyv került már ki az ő kezéből is, – ő szintén nem tud olykor a vonalon belül maradni – azt állítja, hogy a folyamat képes pihentető, meditatív állapotot elérni, segít megélni a pillanatot, kikapcsolni a színező egyén agyát. Rodski kutatási alanyokon vizsgálta egy fejlett technológiájú szerkezettel az emberi test színezés közbeni reakcióját.Csodálatos dolog történt közben, megváltozott a szívritmusuk és az agyhullámaik is– mondta. Tehát a színezés hatására a szervezet képes neurológiai választ is adni.
Dr. Joel Pearson, a walesi New South Egyetem tudósa a terápiás hatás egy másik oldalát vizsgálta és domborította ki: agyunk a színezett kellemes képek és annak színei által az képes ignorálni a negatív gondolatokat, megélni a pillanatot, mi több a szorongást is kezelheti.
Somogyi Katalin, a Life.hu pszichológus szakértője: „A felnőtt színezők használata hasonló tevékenység, mint a mandalafestés, csak egy kicsit modernebb változatban. A színek nagyon jó hatással van ránk, harmonizálnak és inspirálóak a léleknek. A színezés egy kikapcsoló, pihentető relaxációhoz hasonló koncentrált, de mégis ellazult tudatállapotot tud okozni. Annak is jó módszer, aki nem érez elég önbizalmat magában a rajzoláshoz. Ez a fajta önkifejezés segíti az önismeretet is.”
Andi (28)
A Facebookon lettem figyelmes rá a nyár közepén, amikor a külföldi oldalak már imádták, a magyarok pedig még csak épp, hogy ismerkedtek a felnőtt színezővel. Ennek ellenére csak pár héttel később kezdtem el, amikor már a hazai könyvesboltokat is ellepték a különböző kötetek. Azonnal ellazít, kikapcsol. Akármilyen fáradt is vagyok, órákig tudom még csinálni, mert úgy érzem, az agyamnak egy olyan, kevésbé kimerült részét stimulálja, amit ritkábban használok. Előhozza az elrejtett kreativitásomat, a felnőttként elnyomott gyermeki énemet. Rajztagozatos gimnáziumba jártam, így nem áll tőlem távol a színek ismerete, játék a különböző árnyalatokkal, a valami szépet alkotásnak az igénye. Igaz, 10 év most kimaradt, de olyan ez, mint a biciklizés, onnan folytatom, ahol anno abbahagytam.
Ha a színezés kisimít, megnyugtat, az az egész életemre hatással van. Máshogy állok a munkámhoz, türelmesebb vagyok a környezetemben élőkkel, de akár ismerkedéskor is be tudom dobni, mint izgalmas szabadidős tevékenységet, amire azonnal ráharapnak a rólam, illetve a hobbijaimról érdeklődők. Azt nem jelenteném ki, hogy hatékonyabban, vagy eredményesebben dolgozom azóta, mióta színezek, inkább úgy fogalmaznék, hogy alkalmanként kisimítom vele az idegeimet, és nem őrülök bele a stresszbe, máris sokat hozzáteszek az én, és a környezetem mindennapjaihoz.
Fanni (35)
A munkahelyemen hallottam róla először, és azonnal megtetszett. Mindig is közel álltak hozzám az ilyen dolgok, imádok alkotni, kreatívkodni. Imádom! Bedugom a fülembe a zenét, és amíg kényelmetlen nem lesz az ülés, ott gubbasztok. Teljesen kikapcsol, és nagyon felszabadít. Te döntöd el milyen színt használsz a vonalakon belül, te döntöd el és az, hogy megteremts egy színes világot a fejedben, szerintem segít abban, hogy kreatívabbá válj. A színeknek pedig csak az szabhat határt, hogy mivel dolgozol. A sok apró részlet szép kiszínezéséhez óriási türelemre van szükség, ami átvihető az élet más területeire is. Nagyon remélem, hogy egy idő után nyugodtabbá válok majd, és a jó értelemben lassabbá.
2015. június 30., kedd
Kacat-gyűjtemény megfigyelés
"Bármilyen kacat jó hozzá, akár kallódó
játék-alkatrészek is. Egy ilyen kacat-gyűjteményt, és egy sálat érdemes
előkészíteni.
Ezeket játszhatjuk velük:
1. Kakukktojás kiválasztás. Sorra vehetők így színek, anyagok, formák, méretek, állatok, járművek, gyümölcsök, vagy amilyen kacatunk még akad otthon.
2. Mi változott? Szembekötés előtt kérjük meg a gyereket, hogy alaposan nézze meg a játékokat. Majd változtassunk valamin. A feladat, hogy megmondja, mi volt az.
3. Bekötött szemmel kitalálósat is játszhatunk. Pl. a kézbe adott játék részeit kell megtalálni (testrészek, alkatrészek stb.)
4. További móka, ha egyszerű kirakós-összerakós játékot teszünk a bekötött szemű kisgyerek elé, mert nem is olyan könnyű a látva egyszerűen megoldott feladatot végrehajtani így!"
Kirakó tapintás alapján :-)
Lehet egyedül vagy párban, időre játszani, a doboz tetejére
kirakott mintát a doboz belsejében kell úgy megismételni, hogy nem szabad
belenézni a dobozba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












