Anyák napi versek ovisoknak

Lakik nálunk egy szép tündér,

Anyuci a neve,

Sürög-forog, sose fárad el két szorgos keze.

Nincsen szárnya, mégis repül,

Keze nyomán előkerül,

Sok varázslat, finomság,

Piskóta és vidámság.

Ha beteg vagyok meggyógyít,

Ölelése jó meleg,

Édesanyám engem tudom,

Ha rossz vagyok is szeret.

Ezzel a kis virággal most megköszönni kívánom,

Hogy az én anyukám tündér, a legjobb a világon!

(Anyuci a tündér)

Reggel, mikor ágyamhoz jössz, 

suttogod a nevemet.

Ujjaiddal cirógatod arcomat és kezemet.

Álmos szemem nyitogatom. Mosolyodra ébredek. 

Ez a legszebb ajándékom ameddig csak élhetek. 

Május első vasárnapján átadom a virágom. 

Szívem szerint mindent adnék, ami szép a világon. 

Köszöntelek Édesanyám, hiszen ma van ünneped. 

Nekem pedig az az öröm, ha öledben ülhetek.

(Tóth Anna: Anyák napi köszöntő)

Régen, mikor apró voltam,

érezted, hogy veled vagyok,

s becézgettél gyakorta.

ott lüktetett felettem,

azt mesélik, ezer csillag

tündökölt a szemedben.

s újra hallom lágy dalát,

érzem, amint egész lényed

édes öröm járta át.

úgy simít meg két kezed,

meséiden elszunnyadva

szárnyra kél a képzelet.

rögtön tudod, mit kérek…

kerek Földön nincsen mása

a te tortád ízének.

angyal vagy te, drága kincs.

Bárhogy legyen, bizton tudom,

jóságodnak párja nincs.
Hogyha éjjel rosszul alszom,

(Mentovics Éva: Régen mikor apró voltam)


Mit jelent, hogy anyák napja, mit rejt ez a fogalom,
Réges régen készülődünk erre a nagy napra

hiszen ma van az esztendőlegeslegszebb napja.

Hajnal óta anyut lessük,Ébred-e már? Hív-e?

Neki van a világona legeslegjobb szíve.

Bizony nincs a naptáraknak mosolygósabb napjuk,

szobáját ma virágokkaltelis-teli rakjuk.

Amit érzünk, amit szólnánkvidám dalba öntjük,

Édesanyát énekszóvalszívből felköszöntjük.

(B.Radó Lili: Köszöntő anyák napjára)

Anyukám, ültess gyorsan az öledbe,

Valami fontosat súgok a füledbe.
Azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek,
És fontos, hogy tudd; mit szeretek benned.

Ha a szemedbe nézek, csupa szépet látok,
Ha a hangodat hallom, csupa jót hallok.
Ha megfogod a kezem, melegséget érzek,
Ha megsimogatsz, akkor semmitől se félek.

Hogyha mesélsz nekem, olyan, mint egy álom,
A jóéjszakát puszit, már reggeltől várom.
Szeretem, ha örülsz, mikor ügyes vagyok,
Fáj, ha szomorú vagy, mikor búslakodok.

Szeretem, hogy úgy bánsz velem, mint egy drága kinccsel,
Szeretem, hogy vigyázol rám, féltő szeretettel.
Szeretem, hogy mindig velem vagy, nap-nap után
Tudod, azt szeretem benned, hogy te vagy az anyukám!

(Ezért szeretlek)

Szeretek hintázni, szeretek rajzolni,
de legjobban szeretek hozzád odabújni.
Szeretem a fagyit, szeretem az epret,
de legjobban szeretem a mosolygó szemedet.
A játszás, a kirándulás, ez mind nagyon jó nekem,
mégis az a legjobb, ha te átölelsz engem!

(Amit a legjobban szeretek)

Régen, mikor apró voltam,
csöppnyi, mint egy magocska,
érezted, hogy veled vagyok,
s becézgettél gyakorta.

Szíved hangja megnyugtatott,
ott lüktetett felettem,
azt mesélik, ezer csillag
tündökölt a szemedben.

Gyakran, mikor hozzád bújok,
s újra hallom lágy dalát,
érzem, amint egész lényed
édes öröm járta át.

Mintha selyem cirógatna,
úgy simít meg két kezed,
meséiden elszunnyadva
szárnyra kél a képzelet.

Nem kell, csak egy félszeg mosoly,
rögtön tudod, mit kérek…
kerek Földön nincsen mása
a te tortád ízének.

Úgy érzem, hogy nem csak anya,
angyal vagy te, drága kincs.
Bárhogy legyen, bizton tudom,
jóságodnak párja nincs.

(Mentovics Éva: Rezdülések)

Mikor járni tanítottál,

lehajoltál hozzám.

Azt súgtad, hogy: drága kincsem…

S megcsókoltad orcám.

Ölelgettél, cirógattál, ápoltad a lelkem.

Kedves szóval terelgettél

- bármi rosszat tettem.

Oly sok éjjel virrasztottál

kívánságom lesve.

Álmot hozó meséd nélkül

sose múlt el este.

Beszédre is tanítottál.

Szívesen mesélek.

Elmesélem e szép napon,

hogy szeretlek téged.

Ahogyan a barna mackók

szeretik a mézet,

Édes, drága jó anyácskám

úgy szeretlek téged. 

(Mentovics Éva: Elmesélem, hogy szeretlek)

Megsúgok egy titkos halkan,

el ne áruld senkinek!

Kukkants be majd egyszer hozzánk,

hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját

én láthatom, senki más,

nem lehet ő, csak egy angyal,

angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok

hozzám hajol, betakar,

mesét olvas – kettőt-hármat

- nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel

felkelek az ágyamból,

az iskola kapujában

búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben

– s hogy ne sejtse senki meg,

angyalszárnya láthatatlan –

s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,

fény rezdül a nyomában,

s újra csillan angyalhaja

ott, az esti homályban.

(Mentovics Éva: Az én titkom)

Hogyha éjjel rosszul alszom, rúgkapálok, fölkelek, 

elűzöd az álmaimban ijesztgető szörnyeket. 

Megnyugtat a közelséged, ölelésed, mosolyod, 

ám tudom, ha rosszat teszek, ráncolod a homlokod. 

Volt már néhány kópéságom - vásott vagyok, mit tegyek? 

De tudom, hogy megérted, hisz’ te is voltál kisgyerek. 

Neked is van édesanyád, ő lett az én nagymamám, 

s úgy hallottam, neki is volt anyukája hajdanán. 

Ő lenne most az én dédim, s tudom, nagyon szeretne, 

együtt gyúrnánk a hógolyót kint a kertben telente. 

Ünnepeljük őket is most, s anyukákat, mamákat… 

Ők nyújtanak meghitt otthont nekünk és a családnak. 

(Mentovics Éva: Te is voltál kisgyerek)

Üres a kis csóka fészek

Egy májusi reggel

Az öt vidám csókagyerek

Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva

Kergette őket,

de nem látták sem a nyuszik

Sem a fürge őzek.

Jönnek! Szólt a kakukk,

Ki a legmesszebbre látott,

Kis csőrében mindegyik hoz

Egy-egy szál virágot.

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,

S megcsuklik a hangja.

Neked hoztunk virágot,

Mert ma van anyák napja

(Donászy Magda: Anyák napja van ma)

Mit jelent, hogy anyák napja, mit rejt ez a fogalom,
míg kicsi voltam nem értettem, most már viszont jól tudom.
Mi voltunk ott ketten, mikor megszülettem,
anya volt az első, ki átölelt engem.
Mikor járni tanultam ő fogta a kezem,
a beszéd szavait az ő ajkáról lestem.
Az oviba először anya jött el velem,
s, hogy ottmaradtam játszani, ő sírt helyettem.
Tőle tanultam meg, mi az, hogy szeretni,
kedvesnek, türelmesnek, megértőnek lenni.
És, ha anya egyszer majd öreg lesz és fáradt,
én fogom helyette megvetni az ágyat.
Ágya szélén ülve mesélek is mindig,
hogy szép legyen az álma, amikor elalszik.
Álmában is érezze, hogy nagyon szeretem,
jóságát, kedvességét soha nem felejtem.

(Mit jelent hogy anyák napja?)

Anyukám, ültess gyorsan az öledbe,
Valami fontosat súgok a füledbe.
Azt akarom mondani, hogy nagyon szeretlek,
És fontos, hogy tudd; mit szeretek benned.

Ha a szemedbe nézek, csupa szépet látok,
Ha a hangodat hallom, csupa jót hallok.
Ha megfogod a kezem, melegséget érzek,
Ha megsimogatsz, akkor semmitől se félek.

Hogyha mesélsz nekem, olyan, mint egy álom,
A jóéjszakát puszit, már reggeltől várom.
Szeretem, ha örülsz, mikor ügyes vagyok,
Fáj, ha szomorú vagy, mikor búslakodok.

Szeretem, hogy úgy bánsz velem, mint egy drága kinccsel,
Szeretem, hogy vigyázol rám, féltő szeretettel.
Szeretem, hogy mindig velem vagy, nap-nap után
Tudod, azt szeretem benned, hogy te vagy az anyukám!

(Ezért szeretlek)

Szeretek hintázni, szeretek rajzolni,
de legjobban szeretek hozzád odabújni.
Szeretem a fagyit, szeretem az epret,
de legjobban szeretem a mosolygó szemedet.
A játszás, a kirándulás, ez mind nagyon jó nekem,
mégis az a legjobb, ha te átölelsz engem!

(Amit legjobban szeretek)

Három kívánságom, hogyha volna,
anyukám, az mind teneked szólna.
Légy egészséges, hosszúéltű, vidám,
hogy sokáig mondhassam: szeretlek anyukám!

(Három kívánság)