Amit még nem tudtál a húsvétról...

A húsvét szó hallatán mindenkinek eszébe jut a húsvéti sonka, a húsvéti nyuszi, a locsolkodás és a színesre festett tojások – de vajon tudjuk, honnan ered ez az ünnep?

A húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amikor Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük meg. Jézust, a Megváltót, Isten fiát keresztre feszítették és meghalt, de három nappal később feltámadt és ezáltal megváltotta a világot.

Húsvét előtt a hívők negyven napig böjtölnek, nem vesznek magukhoz húst vagy egyéb hústerméket, viszont húsvét vasárnapján véget ér a tilalom, és mindenki vidáman eszi a sonkát, főtt tojást, tormát és kalácsot – nem is beszélve a süteményekről. A lakást festett hímes tojásokkal díszítik, amelyek eredetileg az ürest sírt jelképezik, ahonnan Krisztus feltámadt. Ilyen tojásokat kapnak ajándékba a fiúk és férfiak, akik húsvét hétfőn meglocsolják a lányokat és asszonyokat. (Ma már sok helyen a kézzel készített vagy csokoládétojások helyett pénzt és alkoholos italokkal jutalmaznak.)
A húsvéthoz tartozik még a húsvéti nyuszi és kiscsibe is – ilyenkor sokan ajándékoznak gyerekeknek ilyen tündéri kisállatokat, legtöbbször felelőtlenül, mert sokan elfelejtik, hogy a puha szőrű aranyos nyuszikat nemcsak két napig kell gondozni és simogatni, hanem akár 8-10 évig is. Ők gyakran végzik az erdőbe dobva vagy menhelyen hagyva, ahol a legtöbb esetben a kegyetlen halál vár rájuk – ez a húsvét árnyoldala. 

De vajon tudjuk, honnan ered a húsvét?

Sokan nem tudják, hogy a húsvét eredetileg egy pogány ünnep volt, amit a keresztény egyház ügyesen felhasznált a saját céljaira, hogy sikeresebben terjeszthesse a saját vallását és az emberek könnyebben megbarátkozhassanak az akkor még újnak számító kereszténységgel. (Ugyanez történt a karácsonyi ünnepek esetében is.)

A kereszténység megszületése és elterjedése előtt az Ostara – innen ered a német Ostern és az angol Easter szó is (mindkettő jelentése: húsvét) – a tavaszi napéjegyenlőség ünnepe volt. Ekkor kezdtek hosszabbodni a napok, a természet is életre kelt, a növényeken megjelentek a friss hajtások, rügyek és a virágok.

Ostara egy germán termékenységistennő neve volt, akinek totemállata a híresen szapora mezei nyúl – nem meglepő, hogy a termékenység és szexualitás jelképévé vált. A mai húsvéti nyuszik az ő leszármazottai – meglehetősen cenzúrázott változatban.

A tojás is mindig fontos kelléke volt ennek az ünnepnek, hiszen ez is a termékenység, életerő és megújulás jelképe volt a pogányoknál. A tojásokat kifújták (ezáltal mintegy belesuttogták a kívánságaikat), szép színesre festették és faágra akasztották – csakis magától vagy a szél által letört ágakra.